A halál árnyékában – Találkozások terroristákkal

Bevezetés
Nepál déli részén nagyon sok a szegény ember akik gazdag földbirtokosok függőségében élnek. E földbirtokosok az élelmiszerprodukcióval sok pénzt keresnek.
Ezért kommunista és hindu csoportulások alakultak meg, akik eleinte felszabadító mozgalmaknak tekintették magukat, de manapság egyre gyakrabban terrorizálják a lakosságot saját önző céljaikért. Falvakra támadnak és kirabolják a lakosságot.

Pisztoly a fejemnél
Egyik éjjel, egy óra tájban meghallottam, amint férfiak nagy csapata megpróbál a szomszédom házába behatolni. Ez egy hindu terrorcsapat volt, pénzt és értéktárgyakat keresett. Azután hallottam, amint néhány terrorista a házunk tetején járkál. Mások a bejáraton keresztül próbáltak bejutni. Három bomba robbant fel a tetőn. Végül a terroristák betörtek a házunkba, feleségemet, három gyermekemet és anyámat pisztolyokkal fenyegették meg. Elvették a pénzünket, konyhaedényeinket és még a gyerekruhákat is.
Egy terrorista háromszor tartotta a pisztolyát a fejemhez! Harmadjára még lőni is akart, de ahogy lenyomta a ravaszt, nem sült el a fegyver! Ezt látva a terroristák irritálva lettek és elhagyták a házunkat.
Megrémülve és még a robbanások zajával a fülünkben töltöttük az éjszakát a nappaliban. De hálásak is voltunk, hogy a családunknak nem lett semmi baja!
Valóban Mindenható Istenünk van, aki meg tud minket védeni!

Elrabolva és fogvatartva
Júniusban a barátommal motorkerékpáron egy délkelet-nepáli faluba utaztam, hogy meglátogassunk egy kis házigyülekezetet és bemerítsünk hét új megtértet. Esett az eső, iszaposak voltak az utak, alig lehetett járni rajtuk. A barátom erősen belém kapaszkodott. Fáradságos utazás után elértük a falut, amely a monszun ideje alatt teljesen elzáródott a külvilágtól. Kb. 300 látogató jött az istentiszteletre, amelyet egy iskolai épületben tartottunk meg. Alig hogy befejeztem az igehirdetést, odajött hozzám és a barátomhoz őt fiatal férfi és foglyul ejtettek minket. Az egyik elvitte a motoromat, a többi négy sok kérdést tett fel nekem. Azután bekötötték a szemeinket fekete anyaggal és bevezettek a közeli erdőbe. Ott két napon át voltunk fogságban.

A fogságom alatt kiderítettem, hogy az öt terrorista a Terai Felszabadító Hadsereg tagja. (Terai Nepál déli alföldje.)
Újból és újból megkérdeztek: Mért hiszel Jézusban? Mindig ezt feleltem: Ezt a kérdést szivesen megválaszolom a vezéreteknek. A második napon felbukkant a fővezér, hogy engem és a barátomat elítéljen. Ismételten kérdezgetett: Ki vagy? Mit csinálsz itt? Mért vagy itt? Elmondtam neki, ahogy én magam megéltem a polgárháborút Teraiban és ahogyan hosszú keresés után megtaláltam Jézust mint Megváltómat. A fővezért és titkárát láthatóan megérintette az amit elmondtam.
Meghívtam őket, hogy térdeljenek le, ha mennyei békét akarnak és Jézust Uruknak szeretnék elfogadni. Meglepetésemre mind a ketten letérdeltek és azért imádkoztak, hogy Jézus jöjjön az életükbe.
Ez tényleg egy csoda volt és lassan elkezdtem megérteni, hogy az Úr mért vitt minket ebbe a kellemetlen helyzetbe. Isten ezeket a terroristákat is szereti és el akarja érni őket. Megígérték nekünk, hogy többet nem fognak embereket üldözni és megölni. Szabadon engedtek minket és visszaadták a sajnos már megsérült motort. A falu új hívőivel együtt őket is bemerítettük egy közeli tóban.
Megkönnyebbülve és hálatelten Isten váratlan beavatkozásáért tértünk vissza hazánkba.

Bosszúval fenyegetve
Tizenegy nap múlva az egykori két terroristát letartóztatta a rendőrség és börtönbe zárta őket. A terrorcsapat más tagjai megvádoltak engem igazságtalan módon, hogy én árultam el őket a rendőrségnek.
Azóta fenyegetnek minket a Terai Felszabadító Hadsereg tagjai, hogy megölnek engem, a feleségemet és gyerekeimet. Ez nagyon nehéz nekünk, de Istenben bízva tovább szeretném vinni a gyülekezet alapítási munkát a környékünkön.

Egy gyülekezetvezető Dél-Nepálból
Forrás: Agape International 2/2009
Fordította: Dr. Esther Judith Becker