A misszionárius tehén

Ostsiler/Seragudem faluban Arun pásztor egy kicsiny keresztény gyülekezetet alapított. Eleinte bizalmatlanok voltak az emberek az "új Isten" iránt. Arunnak mégis megengedték, hogy a gyerekeket egy napköziotthonos iskolában tanítsa. Különben ott nem volt más lehetőség az iskolába járásra. A napköziotthonos iskola gyakran "ajtó nyitó" az evangéliumnak. A gyerekeket alapoktatásban részesítik olvasásból, számolásból és írásból.

A tankönyv ugyancsak a Telugu-Biblia, egy helyi nyelvű fordítás, mert nem áll rendelkezésre más iskola könyv.
De a Bibliában is van nehéz számtani feladat: Ha Jézus pl. az ötezer megetetésénél azt az utasítást adta, hogy ötven csoportonként ültessék le az embereket, hány csoportot tesz az ki?
Ezenkívül még kapnak a gyerekek reggelit és meleg ebédet.

A gyermekeken keresztül Arun elérte néhány szülő szívét. Néhány hónap után tíz család megtért és be is merítkeztek. A kicsiny gyülekezet egy egyszerű gyülekezeti házat épített, és ezentúl ott tartották az iskolát, úgy mint az istentiszteleteket, a Biblia- és imaórákat. Az épület tetejére Arun pásztor - mint ahogy a legtöbb gyülekezeti épületre - hangos beszélőt helyezett, hogy a prédikációkat az egész falu hallhassa.

Seragudem faluban élt Radendra népes családjával. Ő egy nagyon tekintélyes ember volt a faluban, különösen a tehene miatt. Ez egy nagyon szép tehén volt fehér szőrével és nagy formás szarvaival. Benne az emberek egyik istennőjüket látták, és Diwa - istennő - így nevezte a tehenét Radendra. Ő a szent tehenéből élt. Az emberek megvették tőle a tehén szárított lepényeit és gyógyszerként használták, különösen megfázásnál. Sőt a vizeletének is kis üvegekbe gyűjtve, gyógyerőt tulajdonítottak.

Heti háromszor vonult Radendra Diwa-tehénnel át a falun, házról házra. A ház előtt megállt az egész család, mind meghajoltak Diwa előtt, sőt le is térdeltek és imádták. Aztán a háziasszony vett egy tisztító ruhát, és tiszteletteljesen tisztogatta a patáit, a házigazda szines porral szórta be szarvait, és a gyerekek gondosan kefézték a farkát. Diwa kapott enni és inni, és a család 'áldozat' gyanánt még ötven rupiát fizetett Radendrának.

Egy különlegessége volt Diwa-tehénnek: Mindíg amikor a gyülekezeti kunyhó mellett haladt el és éppen tanítás vagy más esemény volt, megállt és nem mozdult onnan. Gyakran le is feküdt és csak akkor kelt fel először, amikor a tanításnak vége volt. Sőt az istentiszteletnél be is ment az épületbe. Radendra csinálhatott amit akart - kerülőúton haladni vele, jó szénát helyezni el az istállóban stb. Diwa ment a gyülekezet házba. Ő egy rendszeres gyülekezet látogató lett és így kényszerűségből Radendra is.

Radendra jóképet vágott ehhez a 'különleges' játékhoz. Aztán tanult is sokat, többek között olvasni és számolni - mint a gyerekek. Arun ajándékozott neki egy Bibliát, Ő hallgatta a bibliai történeteket és minden alkalommal a prédikációkat is.

Mindez nem maradt hatás nélkül. Lassan megnyílt a szíve a Jézusról szóló üzenet felé. Gyermekeinek is megengedte, hogy az iskolába járjanak. Közel két év után Radendra és egész családja hitre jutott és bemerítkeztek.

A falubeliek csodálkozó tisztelettel figyeltek fel az egész fejleményre. Ki fogja most a gonoszt és a szerencsétlenséget tőlünk távol tartani? - kérdezték Radendrát. Te, és jóllehet tehened Diwa is, most keresztények lettetek. Radendra válaszolta: Igen, Diwa megmutatta az utat Isten Jézushoz. Kövessétek az ő útját. Jézusnak van ereje a gonosszal szemben!

Így megtelt a gyülekezet Seragudem faluban, és sokan megtalálták Jézushoz az utat. A 'tehén-istennő' evangélista lett. Ma is minden istentiszteleten a gyülekezet udvarán fekszik.

Forrás: Dr. Heiko Krimmer,
Die heilige Kuh in der Kirche
Fordította: Katharina Becker