A piros köröm

Ramanah, 1988 óta Singh egyházi vezetőnél sofőrként dolgozott. Biztosan és lelkiismeretesen vezetett a kaotikus indiai forgalomban. Alig húsz éves volt amikor megkapta ezt a munkahelyet. Ő hindu volt és minden reggel útban Vizagból a misszióközpont felé megállt egy kis templomnál, ott imádkozott a szerencse istenhez Gamesh-hez. A hindu püspök homlokára helyezett egy piros pontot. Aztán nehogy keresztény légy, ha ezeknél a Isten-Jézus-embereknél dolgozol - figyelmeztették testvérei, akikkel együtt lakott.

Singh jól bánt Ramanahhal és bátorította az első bizonytalanságokban: csak jól vezesd az autót ez a legfontosabb - mondta neki és a vallás témája nem játszott szerepet.
Néhány hónap múlva Ramanah - mivel várakozás közben hallotta Singhet prédikálni - levette homlokáról a piros, védelmet szolgáló pontot. Nem akarom Singhet zavarba hozni - magyarázta a többi munkatársnak - de én hindu vagyok és Gameshben bízom. Befestette a bal kisujja körmét pirosra és ezzel fejezte ki tiszteletadását a hindu istenek felé. Ő egy jó sofőr volt, Singh számára nélkülözhetelen. Singh segített Ramanahnak, amikor ő a közeli Paradesipalemből egy leányt feleségül vett, és az évek folyamán három leánya született. Isten előtt minden ember egyforma, tudod, hogy nekem is négy leányom van. Ramanah nem örvendezett, de szerette a családját.

Egyszer újra úton voltak. Egy nagy kamion már kilométereken át kilengve döcögött előttük és lehetetlen volt megelőzni. Végül is Ramanah elvesztette türelmét és el kezdte megelőzni. De a kamion váratlanul egy ökrösszekeret vett előzőbe és egészen oldalra hajtott hogy kikerülje. Az autó egész oldala hatalmas csörömpöléssel felhasadt, üvegszilánkok repültek és Ramanah az árokban állt. Holt sáppadt volt, Singh és ő néhány ütődéssel és zúzódással megúszták, de az autó totálkáros lett. Ramanah tudta, mi fog következni most - ami Indiában szokásos: Elveszti munkahelyét és meg kell fizetnie a kárt - minden értékét, a felesége ékszereit is beleértve lefoglalják. De meglepetésére Singh mondta neki: Ez a te hibád volt, de megköszönjük Jézusnak, hogy mi ketten élünk. Ő továbbra is sofőr maradt Singhnél. Ez mély benyomást gyakorolt rá.

A testvéreinek így magyarázott: Ez az Isten, aki az én tisztelt uramat ilyen jó emberré teszi, nem lehet hamis. Aztán egy második baleset történt. Egy út alkalmával váratlanul egy gyerek ugrott az autó elé. Ramanah fékezett, a kocsi kipördülve fejre fordult. Kábultan másztak ki Singh és Ramanah az autóból. Mindketten szinte sértetlenek voltak. Köszönöm - mondta Singh -, köszönöm, hogy a gyerek életben van. Meg akarjuk köszönni, hogy mi is élünk.
Ramanah egyre jobban figyelt, amikor Singh Isten Jézusról prédikált.

Már 12 éve volt Ramanah sofőr Singhnél. Soha nem zaklatta őt hindu vallása miatt. De Ramanah teljesen nyitott lett az evangélium iránt. Singh életbizonysága meggyőzte őt. 2000-ben egy hosszú autóút alkalmával megnyitotta szívét. Ez alkalommal én is ott ültem az autóban Singhhel és hallottam a beszélgetést. Szeretnék én is Isten Jézushoz tartozni, de én olyan rossz vagyok és gyakran rossz dolgokat teszek - vallotta meg. Singh megmagyarázta neki, Jézus éppen ezért halt meg, hogy a rossz emberek segítséget találjanak és egy új életet kezdhessenek. Ez egy kiadós és mozgalmas beszélgetés volt. Szeretnék bemerítkezni. Hiszek Isten Jézusban. Az az Isten aki téged olyan jóvá tett, engem is jóvá tehet - mondta végül Ramanah. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Ramanah ujját pirosan láttam. Már a következő napon a piros festék eltünt.

2000 februárjában Ramanah bemerítkezett. A családja kitagadta és megátkozta. De Ramanah mint meggyőződött keresztény él.
2003. febr. 09-én felesége és három leánya is bemerítkezett.

Forrás: Dr. Heiko Krimmer,
Ich glaubte an die Zitrone
Fordította: Katharina Becker