Az inget a nadrágba dugni

A kaszt-rendszer határozza meg Indiában a mindennapi életet. Négy fő-kaszt van és mindegyiknek ezresekben számolható al-kasztjai. Gyakrabban a foglalkozások alapján vannak beosztva. A püspöki-kaszt - a brahmanok - a legfelső kaszt, magasan fölötte van a többinek. Ők teljes jogokat élveznek és mindenki másnak az ő kedvük szerint kell viselkednie.
Egy megfigyelő drasztikusan jellemezte ezt a vallást: A hinduizmus a kaszt-rendszerével egy vallás, amely akadálytalan jogokat biztosít egyeseknek a másikak számlájára.

Senki nem tud a kasztjából kitörni, az az ő karmája, sorsa - így tanítja a hinduizmus. Aki beletörődve engedelmesen éli meg karmáját, az a 'következő életében' egy magasabb kasztba születik újra. Aki ez életben nem megfelelően él, az a következő életében egy alacsonyabb fokozatban találja magát - egészen a disznóig. A hindu több mint 8 millió újraszületésben hisz, újra és újra e világban.

Minden kaszt legalsó fokozata a páriák, az 'érinthetetlenek', akik a társadalom peremére vannak taszítva. E kaszt egyedül több mint négyezer al-kasztra van osztva. Ezek mellett kötelező öltözködési előírások is vannak. A páriáknak csak a 'lungih', az ágyékkötő megengedett, különleges esetekben a 'dhoti', egy hosszú sál, amit a felső testükön körbe tekernek.

Ha egy pária a városban vagy egy gazdag úrnál dolgozik, szabad neki 'nyugati' ruházatot, nadrágot és inget hordania. De az inget nem dughatja a nadrágjába, ez a lungihra utal. Így már az első pillantásra látható, hogy itt egy kiközösített, egy érinthetetlen dolgozik.

Ramanah, Singh pásztor sofőrje, ingjét a nadrágján kívül hordja. Még nem tudtam, mit jelent az, azt gondoltam, hogy így kényelmesebb neki. Egyszer úton voltunk, és kedvem támadt, hogy én is kívül hagyjam az ingemet. Ramanah elcsodálkozva nézett rám. Nem értette, hogyan jöhetek úgy mint egy kaszt nélküli. Akkor Singh elmagyarázta a 'ruhaviseleti rendet'.

Aztán én csodálkoztam el, amikor Ramanahot megláttam az istentiszteleten: Az ingje a nadrágjában volt. Kérdésemre Singh elmagyarázta: Elmondtam Ramanahnak, ő most keresztény és nincs többé a kaszt-előírásokhoz kötve. Hordhatja az ingét a nadrágjában. Ramanah azonban ezt válaszolta: Ha önt szállítom, kivül hagyom az ingemet, így akarom tiszteletemet ön felé kimutatni az emberek előtt. Mert különben azt gondolnák, hogy olyan sofőrje van akiben nincsen tisztelet. De istentiszteleten Isten előtt, a nadrágomban hordom az ingemet. Mert azt tanultam öntől, hogy: Isten előtt minden ember egyforma.

Az evangélium felszabadítja az embereket és visszadja méltóságukat. A keresztény özvegyeken is látható ez. A kaszt-előírások elvárják, hogy egy özvegy csak ékszer/díszítés nélküli fehér szárit vehet magára. Erről lehet őt megismerni. Az özvegyeknek nehéz a sorsuk az indiai társadalomban. Gyakran kitaszítják a családból, különösen, ha nem szülnek fiút. Akkor csak vegetálnak. Mi sok özvegyet támogatunk, hogy életük lehetőségeket kapjon. Minden évben kapnak egy új szárit. Két éve szines szárit adunk nekik. Eleinte problémáztak rajta. De Singh elmagyarázta mekik: Ti nem vagytok kitaszítottak! Jézus egyformán szeret mindőnket. Mutassátok meg örömteljes hiteteket azzal, hogy leteszitek a gyász szárit. Azóta az özvegyek - sok közülük Biblia-tanuló - szines szárit hord.

Forrás: Dr. Heiko Krimmer,
Ich glaubte an die Zitrone
Fordította: Katharina Becker